klarinét A: 1776 Klárinét (MNy. 70: 475); 1801/ Klarinét (NSz.); 1836 klarinetos [sz.] (MNy. 70: 475); 1844 klarinett-magányban (NSz.); 1863 kalánéttya [t-j] (Kriza [szerk.] Vadr. 362); nyj. kalárnét, klanéta [□] (ÚMTsz.) J: 1 1776 ’fából készült, billentyűs fúvóhangszer | Klarinette’ (↑); 2 1854 ’nádból készült pásztorsíp | Hirtenflöte'’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Klarinette; ang. clarinet; fr. clarinette; ol. clarinetto: stb.: ’klarinét’, az angolban és a franciában ’klarinétos’ is. A franciából terjedt el [< prov. clarin ’oboa’]. ⇒⌂ A magyarba a francia és német nyelvből került.
☞ D. Éltes: FrSz. 66; TESz.; EWUng.→ deklarál