kisafa × A: 1526 kesefa (OklSz.); 1552–1560 Kisefa (MNy. 72: 127); 1556 kesafa (OklSz.); 1669 kiſafa (MNy. 69: 425); nyj. késëfa (MNyj. 13: 153); kësèjfa (Nyatl. 150.); tisafa (ÚMTsz.) J: 1 1526 ’hámfa; a négyesfogat két elülső lovának hámfája, ill. a szántásnál használt hámfa | Ortscheit, Zugwaage: Vorderwaage’ (↑); 2 1887 ’hámfához hasonló fa, amelyre a hal mázsálásakor a kast akasztják | ein dem Ortscheit ähnl. Holzstück an Waagen, Schulterjochen usw.’ (Herman: HalK. 803)
Összetett szó. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt kisa ~ kise ’egy fajta húzóeszköz’ + →fa összetétele; szintaktikailag bizonytalan alárendelése; vö. hámfa ’hámfa; a fogat lovának hámfája’ (1590: Szikszai Fabricius: LatMSzj. 212); bélfa ’a fogat egy része; az iga része; a szövőszék része’ (1893: MTsz.). A kisa ~ kise ismeretlen eredetű. Egyes változatok népetimológiás alakulatok.
☞ TESz.; EWUng.→ fa