kirgiz A: 1794 Kirgisusok (NSz.); 1816 Kirgizek (Hübner: Lex. 3: 128); 1862 khirgiszektől (NSz.) J: ‹fn› 1 1794 ? ’kazah ember | Kasache’ (↑), 1816 ’ua.’ (ÚMTsz.); 2 1794 ? ’kirgiz ember | Kirgise’ (↑), 1862 ’ua.’ (↑) | ‹mn› 1853 ’a kirgizekkel kapcsolatos, rájuk vonatkozó | kirgisisch’ (IsmT. 5: 84)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Kirgise; ang. Kirghiz; fr. Kirghiz; or. киргиз; stb.: ’kirgiz’. Forrása egy török nyelv; vö. csag. qı̈rγı̈z; kirg. qı̈rgı̈z; tat. qı̈rgı̈z; stb.: ’ua.’, tkp. ’pusztai nép’. Az oroszból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba a németből vagy az oroszból került. ⌂ A kirgisus változat téves latinosítás eredménye a magyarban. A jelentések összefüggéséhez vö. →kazah.
☞ TESz.; EWUng.