kikosaraz A: 1792 ki-kosarazott [sz.] (NSz.) J: ’vkinek a kérését, főleg házassági ajánlatot, elutasít | jmds Bitte, haupts. Heiratsantrag abschlagen’
Összetett szó. | ⌂ A →ki² (igekötő) + az önálló szóként nem adatolt kosaraz ’vkinek kosarat ad’ (< →kosár²) összetételéből keletkezett. A kosarat ad ’vki szerelmét elutasítja’ (1725–1764/: NSz.) szószerkezet alapján keletkezett; amely tükörfordítás a ném. jmdm einen Korb geben ’ua.’ alapján. A német szószerkezet azon a középkori szokáson nyugszik, hogy a várkisasszony a neki nem tetsző kérőnek egy öreg, alj nélküli kosarat engedett le, amelyet jelképes elutasításnak szánt. Hasonló szemlélethez vö. kidől a kosárból ’elutasításban van része’, tkp. ’kiesik a kosárból’ (1577: Balassi: ÖM. 1: 317).