kifogás A: 1645 ki-fogásokval (NySz.) J: 1 1645 ’ellenvetés | Einwand, Einwendung’ # (↑); 2 1760 ’kivétel | Ausnahme’ (NSz.); 3 1767 ’ürügy, kibúvó | Vorwand, Ausrede, Ausflucht’ # (NSz.); 4 1925/ ’aggály; reklamáció, panasz | Bedenken; Reklamationsgrund’ (NSz.) Sz: kifogástalan 1834 kifogástalanul [sz.] ’hibátlan, tökéletes | einwandfrei, tadellos’ (Társalkodó 1834. okt. 25.: 344) | kifogásol 1864 kifogásoljuk ’kifogást tesz vmi ellen | beanstanden, einwenden’ (FővL. 1864. máj. 26.: 508)
Latin mintára alkotott tükörfordítás, összetett szó. | ≡ Vö. lat. exceptio ’kivétel, kizárás, korlátozás; ellenvetés; perbeli ellenvetés’, (h.) ’ellenvetés’ [< lat. excipere ’kifog, kivesz; kivételt tesz; ellenvetést tesz; stb.’]. ⌂ A magyarban a →ki² igekötő + fogás (→fog¹) összetétele. 2. jelentését az egykor szinonimájaként használt, ugyancsak latin mintára visszavezethető kivétel (1585: Cal. 384) szorította ki.