keszőce × A: 1440 ? Kechelches [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 376); 1446 Kezeulczes [sz.] [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 376); 1544 kezöcze czinalonak [?✐] (OklSz.); 1854 kiszőcze (NySz.); nyj. kecőce (Bálint: SzegSz.) J: 1 1440 ? ’savanyú levesféle, cibere | Art saure Suppe’ (↑), 1544 ’ua.’ (↑); 2 1838 ’félig főtt, híg lekvár, különösen szilvalekvár | halbgekochtes, dünnes Mus 〈haupts. Pflaumenmus〉’ (Tsz.); 3 1878 ’főtt meggyből v. más gyümölcsféléből készített nyári étel | Sommerspeise aus gekochten Sauerkirschen od. anderen Obstarten’ (Nyr. 7: 380)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kiselica ’sóska’, (N.) ’egy fajta savanyú leves; üledék, seprő’; szlk. kyslica ’gyapjúsás’, (N.) ’savanyú leves; sóska’, (N.) kyselica ’ua.’; ukr.  (N.) кисели́ця ’liszttel készült savanykás kása’; stb. [< szláv *kyselъ ’savanyú, fanyar’].  ⌂  A keszőce alak keletkezésénél a szláv szó harmadik szótagának magánhangzó-kiesése, a szó belseji l hangzónyúlása és a hangrendi kiegyenlítődés játszottak szerepet; vö. →kabóca, →medence stb. A 2., 3. jelentés metafora.

☞ MNy. 1: 166; Kniezsa: SzlJsz. 266; TESz.; EWUng.→ kisze, kovász