kesztyű A: 1395 k. vas keʒthew (BesztSzj. 114.); 1405 k. vas keʒte (SchlSzj. 583.); 1408 Kezthyws [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 k. vas keztús [sz.] (DebrK. 619); 1566 koͤsztyuͤ (NySz.); 1754 kestyuͤi (NySz.); 1792 késztyü (NySz.); nyj. keccsü, kesztyí (Nyatl.); keszté, keszti (MTsz.) J: ’a kézre felhúzva viselt ruhadarab, amely melegíti a kezet | Handschuh’ # Sz: kesztyűs 1408 [szn.] (↑)
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel keletkezett a kéz + tëu ~ té ’tevő, rakó stb.’ jelöletlen tárgyas vagy határozós alárendelő összetételéből. Az önálló szóként nem adatolt tëu ~ té a →tesz változatának folyamatos melléknévi igeneve. Hasonló összetételhez ugyanannak a folyamatos melléknévi igenévnek más változataihoz vö. →előte. A kesztyű alak az összetett szó elhalványulása után keletkezett. ⚠ Származtatása a lat. (k.) chirotheca ’kesztyű’ szóból kevésbé valószínű.