keselyű A: 1135/ ? Keſelend [szn.] (MNL (OL) Dl. 5775); 1233/ Keseleu [hn.] (OklSz.); 1342 Keselefezek [hn.] (OklSz.); 1372 u./ keſelÿw (JókK. 96); 1395 k. kezeÿleÿ (BesztSzj. 1163.); 1433 Kesselew [szn.] (OklSz.); 1533 Koͤſeloͤ (Murm. 1034.); 1562 koͤssellyoͤ (NySz.) J: ’dögevő, nagy testű, éles látású madár | Geier (Vulturidae)’
Valószínűleg ótörök jövevényszó. | ≡ Vö. csag. qučalaq ’keselyű’, quǰalaq ’kánya’. Vö. még oszm. güçügön ’egy fajta keselyű’; kirg. küčügön ’egy fajta ragadozómadár’ stb. Súlyosbítóan hat, hogy a török -laq névszóképzővel alkotott származékszó csak egy veláris tő meglétét bizonyítja. ⌂ A magyarba átkerült alak *küčäläk lehetett. A szóvéghez vö. →bölcső, →csepű; a szó belseji török č > m. s változáshoz vö. →borsó, →késik stb. A magyarban szó belseji (l > ly) palatalizáció ment végbe.
☞ Gombocz Z.: BTLw.; TESz.; EWUng.→ barátkeselyű, kondorkeselyű