kerül A: 1332 Keruleuheg [sz.] [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ mėgkèꝛo̗lėc (BécsiK. 38); 1531 keerewlneÿe (ÉrsK. 351); 1536 kerÿlewbe [sz.] (Pesti: Fab. 40v); 1554 meg koͤruͤlyéc [l-j] (Tinódi: Cronica M3a) J: 1 1332 ? ’körüljár; bejár | umgehen; durchwandern’ # (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1527 ’jut, elér vhová | gelangen’ # (ÉrdyK. 562); 3 1527 ’útjában nem érinti, kitér előle, távoltartja magát tőle | meiden, ausweichen’ # (ÉrdyK. 322); 4 [meg~] 1550 k./ ’megkörnyékez, fortéllyal megnyerni igyekszik | umgarnen, beschwatzen’ (NySz.); 5 1577 k. ’körülvesz | umgeben’ (OrvK. 239); 6 [elő~] 1590 ’előkerül, napvilágra kerül, kiderül | zum Vorschein kommen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 218); 7 1779 u. ’vmivel, vminek az árán elérhető | kosten 〈Preis〉’ # (NSz.); 8 1792 ’származik, ered vhonnan | stammen’ (NSz.); 9 1832 ’akad, adódik | sich finden’ (NSz.) Sz: kerülő 1332 [hn.] ‹foly mn-i igenév› (↑); 1510 kervlevt ’a rövidebbtől eltérő, hosszabb 〈út〉 | Umweg’ (MargL. 25) | kerület 1480 ’körüljárás, megkerülés | Umgang. Herumgehen 〈um etw〉 Umgebung, (Ein)fassung’ (MNy. 13: 254); 1784 k. ’közigazgatási egység | Bezirk; Kreis’ (NSz.)
kerít A: 1364 Keruhtew [sz.] [szn.] (MNy. 10: 83); 1456 k. kereyteye [sz.] (SermDom. 2: 315); 1510 k. kerywthese [sz.] (Gl.); 1536 kerÿtÿ (Pesti: Fab. 76b); 1551 koͤrit (NySz.); 1585 k. keretet [sz.] (Gl.) J: 1 1364 ? ’fortéllyal nemi partnert szerez vki más számára | (ver)kuppeln, Kupplerei treiben’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1510 k. ’kerítéssel, fallal körülvesz | umzäunen’ # (↑); 3 1536 ’〈hálóval, tőrrel, erőszakkal stb.〉 elfog, elejt | ergreifen, gefangennehmen’ (Pesti: Fab. 76v.); 4 1587 ’kör alakúra formál, köríves tárgyat csinál | rund machen’ (OklSz. fenékkerítő-szék a.); 5 1615 ’(köríves mozdulattal) vhová juttat, helyez | etw mit schwingender Bewegung irgendwohin stellen’ (NySz.); 6 1691 ’(meg)szerez, szert tesz vmire | verschaffen’ # (MonÍrók. 8: 25); 7 1797 ’okozza, hogy vmennyibe kerüljön, megfizetteti | bezahlen lassen’ (NSz.); 8 1843 ’kerülget | oft herumgehen’ (NSz.) Sz: kerítő 1364 ? [szn.] ’nőt vkinek nemi érintkezésre (ellenszolgáltatás fejében) megszerző személy | Kuppler’ (↑); 1456 k. ’ua.’ (↑) | kerítés 1510 k. (↑)
kering A: 1372 u./ kerengÿk (JókK. 30); 1416 u./¹ kèꝛènǵètėbèn [sz.]; kèrengnèc (BécsiK. 229); 1513 kero̗ngesso̗k [sz.] (CzechK. 85); 1531 keringi vala (TelK. 24); 1693 keréngoͤ (NySz.); 1702 karingósan [sz.] (NySz.); 1879 köröng (NSz.) J: 1 1372 u./ ’körüljár; bejár; kerülget | umgehen; durchwandern; oft herumgehen; herumschweifen’ (↑); 2 1527 ? ’terjengősen, homályosan, esetleg az igazságot kerülgetve beszél | Umschweife machen, um die Sache herumrenden’ (ÉrdyK. 189); 3 1574 ’körpályán, önmagában mozog 〈pl. bolygó〉 | kreisen 〈zB. Planet〉’ # (NySz.); 4 1577 k. ’kavarog, örvénylik | wirbeln’ (OrvK. 239); 5 1585 ’forog, fordul | sich drehen’ (Cal. 929) Sz: keringet 1416 u./¹ ? kèꝛènǵètėbèn ’nagy terület, kiterjedés | weiter Umkreis, große Fläche’ (BécsiK. 77) | keringő 1479 Kerengew ‹fn› ’nagy terem, csarnok | großer Saal’ (NyírkGl.); [főleg kerengő] 1533 ’átjáró, folyosó | Gang, Hausflur’ (Murm. 1674.); 1814 ’táncfajta neve | Waltzer’ (MNy. 30: 87) | keringőzik 1585 Kerengoͤzes [sz.] ’forog, megfordul, irányt változtat | sich drehen’ (Cal. 69); 1832 keringődzött ’egy fajta táncot lejt: keringőt táncol | Waltzer tanzen’ (NSz.)
Alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel és magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (AK.) kir- ’oldalt körüljár; elhúzódik, elvonul’; osztj. (V.) körək ’kerek, gömbölyű; kör’, (Vj.) käri- ’megfordul’; finn kierä, kiero ’görbe, ívelt; ferde, sanda, kaján’, kieri- ’hempereg, gördít, görget, hengerít’, kiertä- ’megfordul, megkerül, csavarog’; lp. (norv.) gierre ’forgat, perget, körbeteker’, gierre- ’köt ‹sajátos módon›’. Esetleg idetartoznak végül: zürj. (Ud.) kor ’(kerék)abroncs, talpvas; sziták, kosarak szegélye, gyűrűje’; votj. (Sz.) kuri̮ ’rézkarika’; finn keri ’kör, kerület, perem, szegély’; ? lp. (L.) kieras ’szarugyűrű; hurok’ stb. A finnugor alapalak a *kerᴕ̈ ’kör, karika, gyűrű; kerek, guruló; forog, fordul, fordít’ lehetett. ⌂ A szó az ősmagyar korban is létezhetett igenévszóként. A korai szóbeli realizációhoz vö. a következő főnevesült folyamatos melléknévi igeneveket: Kurw [sz.], [hn.] (1245: Házi: SoprSzv. I/1: 2), Kerew [sz.], [hn.] (1293: Wenzel: ÁÚO. 5: 50), Kiru [sz.], [hn.] (1361: Házi: SoprSzv. I/1: 125) stb.; vö. még →kert, ill. az igéből -et képzővel képzett köretes ’kerületű’ (1518 k.: MNy. 56: 118) származékszó. A régi nyelvben a tő belseji magánhangzó lehetett zárt, de nyílt is; az igei csoportokban végül túlnyomórészt az e ~ ë-s változatok rögzültek. A korai névszói realizációjához vö. →körül, valamint a →körös-körül. – A szóvég -ül gyakorító-visszaható képző, -ít műveltető képző, ill. -ng gyakorító képző. A szócsalád tagjainak jelentése a tő jelentéséből magyarázható ’forog, fordul, fordít’, részben metaforikus, részben elvont fejlődésként. A keringő jelentésfejlődéséhez vö. ném. walzen ’forogva mozog’, Walzer ’egyfajta tánc’; vö. még a korábbi magyar szószerkezetet keringő német tánc ’ua.’ (1781: Nyr. 64: 40).
☞ Szinnyei: NyH.; Vir. 1960: 342; TESz.; UEW. 147, 148; SSA. kiero a.; EWUng.→ kacskaringós, karika, kér², kerek, keres, keret, kerge, kerget, kert, kertel, kör, körös-körül, körülUN UEW. № 286