kerget A: 1536 Kergetÿ uala (Pesti: Fab. 48b); 1566 kergoͤtni [sz.] (NySz.); 1601 keregette (MNy. 79: 246) J: 1 1536 ’űz, üldöz, nyomában van | treiben, verfolgen, jmdm nachsetzen’ (); 2 1566 ’fel-alá rohangál; futkározik | hin und her rennen; herumtollen’ (Heltai: Fab. 45); 3 1585 ’zaklat | belästigen’ (Cal. 102); 4 1598 ’〈beszédet〉 ismétlésekbe bocsátkozva, bőbeszédűen, zavarosan mondogat | zusammenplappern’ (NySz.); 5 1636 ’elérni igyekszik vmit | trachten’ (NySz.); 6 1663 ’nem kívánatos állapotba kényszerít | hineinzwängen’ (NySz.) Sz: kergető(d)zik 1600 k. kergeteoʒtek (MNy. 84: 255)

Származékszó, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  Vagy a →kerül szócsalád tövéből vagy a kereng ~ kering (→kerül) valószínűleg eredeti, n nélküli változatából keletkezett. A szóvég vagy -get gyakorító képző vagy -t műveltető igeképző; vö. zörget (→zördül), ill. teremt (→terem¹) stb. A kerget alak az utolsó magyarázat esetében magánhangzó-kieséssel keletkezhetett az eredeti kereget változatból. A jelentések egy feltehetőleg eredeti ’körülkerít, bekerít, magában foglal, tartalmaz’ jelentésből alakulhattak ki.

NytudÉrt. 30: 75; TESz.; EWUng. kerül