keresztül-kasul A: 1553/ koͤroͤʃʒtuͤl koſul (Tinódi: Cronica Q1b); 1592 kereʃʒtuͤl kaſsúl (Cisio O2b); 1604 koͤroͤʃʒtoͤl koſol (Szenczi Molnár: Dict. Contortúplico a.); 1607 keresztẅl karswl (MNy. 6: 132); 1647 Keresztuͤl kasul (NySz.); 1713 keresztűl-kotsul (NySz.); 1746 kőrősztűl kutsul (NSz.) J: ‹hsz› 1 1553/ ’minden irányban, mindenfelé | kreuz und quer’ # (↑); 2 1592 ’össze-vissza | hin und her’ (↑) | ‹névutó› 1 [egymáson ~] 1788 ’(egymás) hegyén-hátán | durcheinander’ (NSz.); 2 1788 ’keresztül, át | durch, über’ (NSz.)
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Az eredeti változat keresztül-kacsul lehetett, a →keresztül (’szerteszét, ide-oda’) + kacsul ’mint egy görbe tárgy, egy kanyar’ összetételéből. A kacsul önálló szóként nem adadolt; valószínűleg a →kacs szóból keletkezett (eredeti jelentése ’hajlított dolog, útkanyarulat’) -ul módhatározóraggal. A kasul alak utótagja cs > s hangváltozás során keletkezhetett; vö. csekély, →sajog¹ stb. A kasul jelentése az összetételben a hangváltozás következtében elhalványult. A tag szó belseji r-es változatához vö. →korcs. Az összetétel jelentései az eredeti 1., határozói jelentésből feljődtek ki.