kengyelfutó ∆ A: 1497 Kengyelfwtho [szn.] (MNy. 10: 82); 1590 Kengyel futo (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 128) J: ’gyors (gyalogos) küldönc | schneller Fußbote’
Szófajváltással keletkezett összetett szó. | ⌂ Főnevesüléssel a →kengyel + a →fut folyamatos melléknévi igenévi futó alakjának alárendelő (szintaktikailag bizonytalan) összetételéből. A tagok közti jelentéstani viszony szintén bizonytalan. Az eredeti jelentés ’kengyel mellett futó ‹ember›’ lehetett. A megnevezés arra mutat, hogy egykor a nemesember lova mellett egy szolgának kellett futnia.