kendő [6] A: 1558 kendö [?✐] (OklSz. kendő-keszkenő a.); 1825 Kendéjével (NSz.) J: 1 1558 ’beszegett v. rojtozott sima kelmedarab, amely vminek a letörlésére, törülközésre, ill. vminek a letakarására, befedésére való | Stück Tuch, Wischtuch, Handtuch usw.’ # (↑); 2 1636/ ’az arc szépítésére való kenőcs, festék | Schminke’ (Nyr. 39: 277); 3 1863 ’nyakkendő | Krawatte’ (NSz.) Sz: kendőz 1613 ’álcáz, leplez vmit | verschleiern 〈abstr.〉’ (NySz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A (R.) kend (→ken) szóból főnevesült a folyamatos melléknévi igenév -ő képzőjével. Korábban gyakran olyan szószerkezetekben volt használatos mint pl. a kendő keszkendö ’törlőkendő’ (1558: OklSz.). ⚠ A magyarázat, miszerint egy szószerkezet jelzőjének önállósodása lenne, téves. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) chindéu ’törülköző, kéztörlő; fejkendő; lenvászon kendő’.