kellőközép × A: 1585 Kelloͤ koͤzepi (Cal. 180); 1604 Kuͤloͤkoͤzepi (Szenczi Molnár: Dict. Céntrum a.); 1655 Koͤlloͤkoͤzép (NySz.) J: ’a (pontos) középe vminek, középpont | (genaue) Mitte, Mittelpunkt’
Összetett szó. | ⌂ A →kell folyamatos melléknévi igenévi kellő ’alkalmas, megfelelő, helyes’ alakja + a közép jelzős alárendelő összetétele. A szó belseji ü a →küllő¹ analógiájára keletkezett népetimológia útján. Az összetett szó többnyire E/3. személyű -e birtokos személyjelet tartalmaz, vagy különböző határozóragokat (-n, -ben). ∼ Ugyanazokkal a tagokkal alkotott szószerkezetek más végződésekkel: kellős közepében ’kellős közepén, bent; (egyenesen v. pontosan) középen’ (1759: NSz.); kellődös közepén ’ua.’ (1810: NSz.) stb. ⚠ A magyarázat, miszerint az előtag a →küllő¹ szóval azonos, kevésbé valószínű.