kelet¹ A: 1539 keletre (KL. 191.) J: 1 1539 ’az az égtáj, ahol a Nap felkel | Osten, Ost’ # (↑); 2 1831/ ’a Közép-Európától keletre lévő területek, főleg Ázsia mérsékelt és meleg égövi részei | Orient, Morgenland’ # (NSz.)
Egy összetételi utótag önállósodásával jött létre. | ⌂ A (R.) napkelet (→nap-¹) szóból keletkezett; az alaktanához vö. →nyugat. Hasonló szemlélethez vö. csuv. χəveltuχǝ̑ś; tat. kö̆nčǝ̑γǝ̑š: ’kelet’, tkp. ’napkelet’. A 2. jelentés metonímia.
☞ MNy. 2: 315; TESz. kelet² a.; MSFOu. 185: 62; EWUng.→ nap-UN UEW. № 259