kelepicél × A: 1784 keleptzél (Baróti Szabó: KisdedSz. 43); 1834 Kelepitzél (Kassai: Gyökerésző 3: 133); nyj. keleficél (ÚMTsz.) J: 1 1784 ’kóborol, csatangol | sich herumtreiben’ (↑); 2 1834 ’rugdalódzik, hánykolódik; vergődik a vízben | strampeln, sich herumwerfen; im Wasser zappeln, herumgeworfen werden’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →kel¹ ’megy, jár’ igéből játszi gyakorító igeképzővel. A 2. jelentéshez vö. kelet ’gázló’ (→kel¹); az →evickél hatásával is lehet számolni. – Onomatopoetikus eredetű szóként való értelmezése nem meggyőző; a kelepcél alakkal homoním igéhez vö. →kelepel.
☞ TESz.; EWUng.→ kel¹