kecele × A: 1423 Kecheles [sz.] [szn.] (MNy. 67: 234); 1509 keczele (OklSz.); 1621 Ketzel, ketzelye (Szenczi Molnár: Dict.); 1626–1627 köczöle (NySz.); 1767 Ketzeje (Pápai Páriz–Bod: Dict. Ketzel a.); 1792 ketzelyö̍ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1805 këczële (NSz.); nyj. Këcëre (ÚMTsz.); köcölle (MTsz.) J: 1 1423 ? ’miseruha | Meßgewand’ (↑), 1509 ’ua.’ (↑); 2 1621 ’(női) felsőruha | Oberkleid 〈für Frauen〉’ (↑); 3 1621 ’vászonfajta | Art Leinwand’ (↑); 4 1781 e./ ’(női) kötény | Schürze’ (NSz.); 5 1831 ’fejrevaló; fejkendő | Kopfbedeckung; Kopftuch’ (Kreszn. köczöle a.)

Valószínűleg német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Vö. ném.  (kfn.) kâsel, kâsele ’lepel, takaró; ruha’ [< lat.  (e.) casula ’miseruha, kazula’].  ≋  Megfelelői: szbhv. košulja; cseh košile; le. koszula; stb.: ’ing’; vö. még gör.  (biz.) κατσοῦλα ’fejkendő; csuha, kámzsa’.  ⌂  A származtatás a magánhangzórendszer miatt bizonytalan: a magyarban ugyanis a magánhangzóharmónia kiegyenlítődése ebben a formában szokatlan. Az sz > c affrikálódáshoz vö. →kacor, →pecér. A 2–5. jelentés metafora. A →köcölék ’köteg, cókmók; női ruhadarab; fejkendő’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Zajda a.) valószínűleg a köcöle és a (R.) kötölék ’szövetség, banda’  (1643: Comenius: Jan. 97) szóvegyülésével keletkezett; az alaktanához vö. cucolék (→cucc); ma csak nyelvájási szinten él.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. kecelja ’kötény; munkaköpeny’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 853; TESz. köcölék a. is; Hadrovics: UElSk. 300; EWUng.→ kazula