kebel [4] A: 1186/ ? Keleb [szn.] (PRT. 1: 612); 12. sz. vége/ kebeleben (HB.); 1230 k. kebeil (MNy. 77: 375); 1416 u./² kebèletecbè (MünchK. 61rb); 1436/ Kebleseer [sz.] [hn.] (OklSz.); 1562 kebe̜l, koͤbeleboͤl (NySz.); 1585 Kebél (Cal. 465); 1809 Kebely (NSz.); 1897 gelebébe (NSz.); nyj. këll (ÚMTsz.) J: 1 12. sz. vége/ ’(szűkebb) közösség | (engere) Gemeinschaft’ (↑); 2 1230 k. ’kerékagy | Nabe’ (↑); 3 1257/ ’völgy; (be)mélyedés | Tal; Vertiefung’ (OklSz.); 4 1372 u. ’mell, mellrész 〈ruháé is〉 | Busen, Brust 〈auch vom Kleid〉’ (JókK. 7); 5 1519 k. ’hajtás, sarj, ág | Schoß’ (DebrK. 522); 6 1527 ’szív | Herz’ (ÉrdyK. 614); 7 1549 ’a szoknya alján körbefutó széles csík | breiter Streifen am unteren Teil des Frauenrockes’ (OklSz.); 8 1553/ ’hajlás; öböl, tengeröböl | Biegung; Ausbuchtung, Bucht’ (Tinódi: Cronica B3b); 9 1555 ’alsószoknya | Unterrock’ (OklSz.); 10 1560 k. ’(ki)öblösödés | (Aus)bauchung’ (GyöngySzt. 3997.); 11 1585 ’női ing, blúz | Frauenhemd’ (Cal. 412); 12 1894 ’női felsőruha | Frauenkleid’ (Nyr. 23: 309) Sz: bekebelez 1645 bé-kebelezteti [sz.] (Szily: NyÚSz.)
Bizonytalan eredetű, talán örökség az ugor korból. | ≡ Vö. vog. (KO) kēpəl ’ruhaszegély’, (LO) kɛ̄mpli ’ua.’, (T.) kipli· ’ruhaszárny’, (LM) kämp ’domb’, (TJ) kɛmppɛη ’szeméremdomb’ (pɛη ’fej’); osztj. (V.) kiməl, (Kaz.) kı̆məʌ: ’ruhaszegély; széle, pereme vminek ‹pl. városnak, mocsárnak›’ [ugor *ki(-mɜ), *ki(-mɜ) ’külső része vminek’ + *-m, *-p, *-mp névszóképző + *-l névszóképző]. A magyar szó előzménye egy *kimpelɜ alak lehetett ’kitüremkedés’ jelentésben. ⌂ Az egyeztetés jelentéstani nehézsége, hogy a magyar szó eredeti jelentése ’belső, bezárt része vminek; völgy, bemélyedés’ lehetett. Az 1. és a 6. jelentés ebből elvont értelemben keletkezett; a 8. és 10. az eredeti jelentésből metonimikusan fejlődhetett ki. A bekebelez tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. ⚠ Mongol és ótörök származtatása téves.
☞ TESz.; Ligeti: TörK. 50; Benkő: ÁrpSzöv. 311; EWUng.; FUF. 14: 141; Róna-Tas–Berta: WOT.; Honti: NyÓtör. 44→ kebelbarát, ki²