kazamata A: 1613 Casamataban (MNy. 80: 249); 1620 kazamata (Horváth M.: NEl.); 1632 Casamatta (MNy. 80: 249); 1637 kasamatára (Horváth M.: NEl.); 1640 kazamátákat (Horváth M.: NEl.); 1643 kaszamáták (Horváth M.: NEl.); 1693 Casmáta (NySz.); 1722 kassamátta (Thaly: Adal. 2: 357); 1793 kaſzamátok (MHírm. 2: 845); 1793 Kázamátákra (NSz.); 1805 Kázsamátaiban (NSz.); 1835 Casematte (Kunoss: Gyal.); 1904 kazematta (Radó: IdSz.) J: ’erődítések pinceszerű helyisége | Kasematte’
Olasz (É.) jövevényszó, valószínűleg német (feln.) közvetítéssel is. | ≡ Ol., (gen.), (vern.) casamatta ’kazamata; várbörtön; lövegállás, lőszerraktár; stb.’; – vö. még ném. Kasematte ’vastag fallal körülvett (lövésálló) helyiség az erődítményben’, (kor. úfn.) casemate ’sötét üreg, barlang’. Az olaszban bizonytalan eredetű, esetleg népetimológiai szóalkotás az ol. casa ’ház’ + matta ’hamis, nem valódi v. esetleg homályos, borús, sötét’ alapján. ≋ Megfelelői: ang. casemate; szbhv. kazamat; stb.: ’kazamata’. ⊚ Főleg katonai szakszó.