kavillál × A: 1638 Cavillal (SzT.); 1649 kavillálásra [sz.] (NSz.) J: 1 1638 ’kertel, köntörfalaz | Umschweife machen’ (↑); 2 1649 ? ’kóborol, csavarog | herumschweifen, sich herumtreiben’ (↑), 1816 ’ua.’ (Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]); 3 1649 ? ’éretlenkedik, idétlenkedik; lábatlankodik, útban van | sich albern benehmen; jmdm unter den Füßen sein’ (↑), 1911 ’ua.’ (ÚMTsz.); 4 1882 ’ide-oda bámul, tekintget | hin und herblicken; herumsuchen’ (Nyr. 11: 284); 5 1889 ’összezavar, kuszál | verwirren, verwickeln’ (Nyr. 18: 432)

Jövevényszó, valószínűleg a latinból vagy az olaszból. |  ≡  Lat. cavillari ’tréfálkozik, mókázik; dühít, csúfolódik; kifogásokat keres’ [vö. lat. cavilla ’hitvány beszéd; ugratás, húzás’, cavus ’üres’] vagy ol. cavillare ’tévesen érvel; felelettel gátol; akadékoskodik’ [< lat. cavillari  (↑)].  ⌂  Az 1. jelentés az eredeti, a többi metonimikusan keletkezett.

☞ TESz.; EWUng.→ kaverna