kasmatol × A: 1779 u. kasmatol (NSz.); 1795 k. katsmatolni [sz.] (NSz.); 1868 kaszmatol (Nyr. 46: 107) J: 1 1779 u. ? ’kutat, keresgél, motoz | herumsuchen, stöbern’ (↑), 1784 ’ua.’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 48); 2 1868 ’csatangol; jár-kel, bolyong | streunen; umhergehen’ (↑)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. A szóvég -tol gyakorító képző; vö. →kamatyol. A szó belseji m mozzanatos képzőnek látszik; vö. →szöszmötöl. A 2. jelentés valószínűleg metonímia.
☞ TESz.; EWUng.