kartács² × A: 1626 kordacz (MNy. 80: 249); 1792 kartács (EWUng.); 1833 Kártács (NSz.) J: 1 1626 ’kártoló fésű, gereben | Wollkamm’ (↑); 2 1833 ’lóvakaró, marhavakaró; lókefe | Striegel’ (NSz.); 3 1951 ’vakolatsimító léc | Streichbrett 〈im Bauwesen〉’ (Hevesi: MOrMűszSz.)

kartácsol × A: 1792 kártátsollyák [l-j] (NSz.); 1792 Kartátsolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: ’kártol, gerebenez | karden’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) kartátschn ’takácsmácsonya, gyapjúfésű’, – ném. Kardätsche ’vakaró, simítólemez, kormánylemez’, (R.) ’takácsmácsonya’ [< ol.  (R.) cardasso, (toszk.) cardaccio: ’takácsmácsonya, gyapjúfésű’] | ném.  (baj.-osztr.) kartätschen ’kártol’, – ném. kardätschen ’vakar, (meg)tisztít; bőrt, szőrmét pucol’, (R.) ’kártol’ [< ol. cardeggiare ’ua.’]. Az olasz szó végső soron a lat. carduus ’bogáncs’ szóra megy vissza.  ⌂  Mindkét szó átvétele mellett a magyar denominális igeképzésnek, ill. a főnév deverbális elvonásának is szerepe lehetett.  ∼  Idetartozik: kartecsni ’vakolatsimító léc’  (1961: MNémMűszSz.), amely a bajor-osztrák szó későbbi átvétele.  ⌂  A ni szóvéghez vö. →dózni, →fecni stb.

☞ TESz. kartácsol a.; EWUng.→ gordon¹