kartács¹ ∆ A: 1607 ? kartács [✐] (Századok 42: 56); 1649 Kartaʃʒ, kartáʃʒ (MNy. 80: 249); 17. sz. első fele kordicz (MNy. 80: 249); 1665 kurtácsnak (EWUng.); 1688 kartács [✐] (Radvánszky: Csal. 2: 393); 1688 kartácsától [kartácsa □] [✐] (Nyr. 73: 81); 1790 Kártáts (NSz.) J: ’golyókkal v. vasdarabokkal töltött, vékony falú tüzérségi lövedék | Kartätsche’

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (R.) cortatschen [többes szám], (baj.-osztr.) kartátschn, – ném. Kartätsche: ’kartács’ [< ang.  (R.) cartage ’lövedékhüvely’; végső soron a lat. charta ’papír; levél; stb.’ (vö. →kártya¹) szóra megy vissza]. A katonai jelentés úgy keletkezett, hogy az ólomgolyókat kezdetben papírtokba töltötték.  ≋  Megfelelői: szbhv. karteča, karteč; cseh kartáč; stb.: ’kartács’.  ⌂  Katonai szakszóként került át a magyarba. Az 1607-es változat tárgytörténeti szempontból bizonytalan, ez a fajta lövedék valószínűleg először a 14. sz. elején tűnt fel.

☞ TESz.; Horváth M.: NEl.; EWUng.→ kártya¹