karistol × A: 1834 Karistol (Kassai: Gyökerésző 3: 116); nyj. garizsdol (ÚMTsz.); karisztol (MTsz.) J: 1 1834 ’karmol, karcol, horzsol | kratzen’ (↑); 2 1857/ ’köszörüli a torkát | sich räuspern’ (NSz.); 3 1865 ’nagyjából megfésül | oberflächlich kämmen’ (CzF.); 4 1922 ’csikorgó hangot ad | herumschlendern’ (NSz.)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →karmol, esetleg a →korhad szócsaládjával lehet összefüggésben. A szóvég gyakorító képző →kasmatol, →puhatol stb. A szó belseji s ugyancsak gyakorító képző. A 2–4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.