karcol A: 1550 k. Craczÿod ky (MNy. 64: 93); 1673 kraczolo, kraszolo [sz.] (MNy. 64: 94); 1689 kráczolta volt (NySz.); 1693 karczolta vólt (Gyöngyösi: ÖK. 2: 26); 1793 kortzoljuk (NSz.) J: 1 1550 k. ’éles, hegyes eszközzel, körömmel stb. vonalszerű nyomot hagy | ritzen, kratzen’ # (); 2 1787 ’rajzol, firkál | zeichnen, kritzeln’ (MNy. 65: 336); 3 1769 ’kapar 〈torkot〉, éles fájdalomérzetet kelt 〈gyomorban stb.〉 | kratzen 〈im Hals, Magen usw.〉’ # (NSz.) Sz: karcolat 1792 kartzolja ’vázlat(rajz) | Skizze’ (NSz.)

karcos A: 1702 kartzos (NySz.) J: ‹mn› 1 1702 ’harcias, veszekedő | kampflustig, streitsüchtig’ (); 2 1829 ’hasadozott, repedezett, összekarcolt | ritzig’ (NSz.); 3 1861 ’új, még ki nem forrt, csípős 〈bor〉 | neu, noch nicht ausgegoren 〈Wein〉’ (NytudÉrt. 92: 108) | ‹fn› 1863/ ’erjedőben levő újbor, murci | Rauscher’ (Jókai: JubÖM. 35: 138)

karc A: 1805 ? karcz (NSz.); 1809 Kartz (NSz.) J: 1 1805 ? ’karcolás nyoma, karcolás, karcolt seb | Ritzer’ (), 1809 ’ua.’ (); 2 1842 ’szatíra; karcolat 〈mint irodalmi műfaj〉 | Satire; Skizze 〈als Erzählung〉’ (NSz.); 3 1898 ’metszet, (réz)karc | Radierung’ (NSz.)

karcog A: 1824 karczogott (NSz.) J: ’karcolás, karcolászás által kellemetlen hangot ad | kratzen und damit einen unangenehmen Ton hervorrufen’

A szócsalád alapja, a karcol német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném., (kfn.), (kor. úfn.) kratzen, (T.) krątzn, (h. baj.-osztr.) krǫtsn̥ ’kapar’ [germán eredetű; vö. holl.  (kholl.) kratsen, kretsen; svéd kratta; stb.: ’ua.’].  ≋  Megfelelői: fr. gratter; ol. grattare; stb.: ’ua.’.  ⌂  A karcol magyar hangalakja hangátvetéssel keletkezett, esetleg a →harcol, →hurcol stb. alak hatására keletkezett.

A karcos származékszó. |  ⌂  A karcos a karcol-ból kelezkezett a dacol : dacos (→dac) stb. analógiájára.

A karc elvonás. |  ⌘  A karc nyelvújítás kori elvonás a karcol-ból. A 2. jelentés keletkezéséhez vö. karctű ’karcolótű, metszőtű’  (1835: Tzs. Radirnadel a.).

A karcog származékszó. |  ⌂  A karcog a karcol-ból keletkezett a →dörmöl : dörmög; →mormol : mormog stb. analógiájára.

TESz.; EWUng. felhőkarcoló, karac