karbunkulus A: 1513 Carbonculus (NagyszK. 316); 1533 carbunculus (Murm. 973.); 1538 Karbunculus (Pesti: Nomenclatura N2); 1585 kárbunculosnak (Cal. 168 [ɔ: 164]); 1621 Cárbonkuluskoͤ (Szenczi Molnár: Dict. Anthrax a.); 1644–1671/ karbunkulus (NySz.); 1655 karboncol (NySz.) J: 1 1513 ’vörös színű drágakő | Karfunkel 〈Schmuckstein〉’ (↑); 2 1533 ’kelevény, kelés, több furunkulus szorosan egymás mellett, darázsfészek | Karbunkel’ (↑); 3 [jelzői értékben] 1867 ’sötéten parázsló, izzó 〈szemek〉 | dunkel glühend 〈Augen〉’ (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. carbunculus ’kis darab szén, parázs; piros ékkő ‹pl. rubin›; kelés, furunkulus, vérhólyag’, (tud.) ’több kelés egyesülése’ [< lat. carbo ’szén’]. ≋ Megfelelői: ném. Karfunkel ’piros ékkő’, Karbunkel ’több kelés egyesülése’; ol. carbuncolo ’piros ékkő’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. Az us nélküli változatra (többnyire a 2. jelentésben) a ném. Karbunkel is hatással lehetett.