kar² A: 1254 ? Korus [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 6/2: 382); 1372 u./ karyay (JókK. 8); 1754 karjnyi (NSz.) J: 1 1254 ? ’az ember felső végtagjának a vállízülettől a csuklóízületig terjedő része | Arm’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 8); 2 1585 ’vmely tárgynak, szerkezetnek kinyúló része, támla | Arm als Gegenstand, Lehne’ # (Cal. 237) Sz: karol [főleg igekötővel] 1814 karoltál (NSz.)
Ótörök jövevényszó. | ≡ Ujg. qar ’kar’; Kāšγ. qarï ’ua.’; kirg. qarï ’ua.’; csuv. χu̮r ’két alkar, könyök’; stb. Megfelelői a mongol nyelvekben és a mandzsúrban is megtalálhatók. ⌂ Kiindulási alakja: *qar, esetleg *qarï, *qaru lehetett. A 2. jelentés metafora. A karol származékszó nyelvújítás kori.
☞ NyK. 30: 488; MNy. 29: 218; TESz. kar¹ a.; EWUng.→ karhatalom, karmantyú, karszék