kaptár A: 1264 kaptharhegh [hn.] (Mollay: NMÉr.); 1357/ captarhasfa (AnjOkm. 6: 589); 1519 k. kaptarban (DebrK. 17); nyj. Kaftár (Csűry: SzamSz.) J: 1 1264 ? ’fatörzsbe vájt üreg a vadméhek számára 〈az erdei méhészetbe〉 | Bienenstock, Fangslock 〈in der Waldbienenzucht〉’ (), 1357/ ’ua.’ (); 2 1519 k. ? ’méhkas 〈a házi méhészetben〉 | Bienenkorb 〈in der Hausbienenzucht〉’ # (), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 1013.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (ófn.) chaftære, chafteri ’méhkaptár’, (k.-ném.) käfter ’szűkebb lakótér, alvófülke; rekesz’ [< lat. captorius ’fogásra alkalmas; vadászatra kialakított’]. A szó valószínűleg a német telepesek közvetítésével került Magyarországra a nyugat-középnémet nyelvjárási területről a 11–13. sz.-ban. Az átvett alak a mai napig nem adatolt ném.  (kfn.) kᶜaftrę̄r lehetett. – A szó belseji p hanghelyettesítéssel, a korábbi kaftár változat valószínűleg a cifros (→ciprus), duflya (→dupla) stb. analógiájára keletkezett.

Melich: HonfMg. 407; ALH. 1: 389; Bárczi: Htört. 129; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng. kápsa