kappan A: 1347 ? Kappanus [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 298); 1405 k. cappan (SchlSzj. 1809.); 1533 kapon (Murm. 1079.); 1745 Kappany-háj (NSz.); 1783 Kappant [□] (NSz.); 1865 koppan (CzF.) J: 1 1347 ? ’herélt kakas | Kapaun’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 16. sz. ’herélt férfi | Kastrat’ (NySz.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) kappān, – ném. Kapaun: ’hízásra nevelt herélt kakas’ [< lat. (vulg.) *cappo, *capponem [tárgyeset] ’ua.’ vagy a fr. (pik.) capon ’ua.’]. ≋ Megfelelői: ang. capon; szbhv. kapun, kopun: stb.: ’ua.’.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 848; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kapa, sáf, sinkófál