kapitulum † A: 1416 u./¹ capitulma, kapitulom (BécsiK. 180, 72); 1585 Capituluma (SzT.) J: ’fejezet; részlet, fejezet egy írásműből | Kapitel; Abschnitt in einem Schriftwerk’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. capitulum ’fejecske; ékköves fejdísz, diadém; oszlopfő; fejezet’, (k.), (e.) ’bibliai szakasz; annak felolvasása; egyházi testület gyülekezőterme; kanonokok gyűlése; (székes)káptalan; zsinat’ [< lat. caput ’fej, fő’]. ≋ Megfelelői: ném. Kapitel ’részlet’, Kapitell ’oszlopfő, (oszlop)fejezet’; fr. capitule ’rövid záró ima a lecke v. episztola után’; stb. ⌂ A →fejezet szó kiszorította. Az első szótörténeti adat a [4]-es tőtípus hatására utal. – A latin szó egy másik kialakulásmódjához vö. →káptalan.
☞ TESz. káptalan a.; EWUng.→ hopcihér, kadét, kapitalista, kapitány, kapituláció, káplár, káptalan