kapituláció A: 1615 capitulatio (EWUng.); 1703 capitulatiókra (RákFLev. 9: 76); 1788 Kapitoláczio (MKurir 16); 1793 kapitulátziót (NSz.); 1797 Kápitulátzióra (NSz.) J: 1 1615 ’megállapodás; kötelezettségvállalás | Vereinbarung; Übernahme einer Verpflichtung’ (↑); 2 1704 ’fegyverletétel; a küzdelem feladása | Waffenstrecken; Kapitulation’ (MNy. 67: 65)

kapitulál A: 1703 capitulált (RákFLev. 9: 147); 1767 Kapitulálni [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict.) J: 1 1703 ’megadja magát; leteszi a fegyvert | sich ergeben; die Waffen strecken’ (↑); 2 1767 ’kötelezi magát, kötelezettséget vállal | sich verpflichten’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) capitulatio ’fejezetek jegyzéke’, (h.) ’megállapodás, megegyezés, egyezségi tárgyalás; a vár feladása, kapituláció’ | lat.  (k.) capitulare ’fejezetekre oszt; egyezményt köt’, (h.) ’megadja magát’ [< lat. capitulum ’fejezet, részlet; stb.’; vö. →kapitulum].  ≋  Megfelelői: ném. Kapitulation, kapitulieren; fr. capitulation, capituler; stb.: ’kapituláció, megadás’, ’kapitulál, megadja magát’.

☞ TESz. kapitulál a.; EWUng.→ kapitulum