kapatos A: 1832 kapatos (ItK. 5: 248); 1863–1879 kapatós (NSz.) J: ’erősen becsípett, kissé részeg | beduselt’
Származékszó, képzési módja azonban bizonytalan. | ⌂ Az alapszó a kapat ’(meg)ragad, (meg)fog; vkit vmire rászoktat’ (→kap ’(meg)ragad, (meg)fog’) lehet. A szóvég valószínűleg -s melléknévképző; vö. itos (→iszik), tilos (→tilt) stb. De az is lehetséges, hogy a kapat-ból keletkezett -ós melléknévképzővel, amelyben a szó belseji ó folyamatos melléknévi igenévképző; vö. itatós (→iszik), pirítós (→pirít) stb. A magyarázat további gyengéje, hogy a kapat alapszó és a kapatos egymáshoz való jelentéstani viszonya tisztázatlan; de vö. bekap ’szeszes italból iszik’ (→kap).
☞ TESz.; EWUng.→ kap