kapar A: 1566 koporítani [sz.] (Heltai: Fab. 31); 1570 kaporttyálnac (NySz.); 1616 kaparok (NySz.); 1636 kapirtyál [sz.] (NySz.) J: 1 1566 ’kapzsi módon megszerez | erhaschen’ (); 2 1570 ? ’karcol, vakar, váj | kratzen’ # (), 1636 ’ua.’ (NySz.); 3 1616 ’kotor | scharren’ (); 4 [el~] 1716 ’eltemet | begraben, verscharren’ (OklSzPótl.); 5 1823 ’〈füst, fűszer, por a torkot〉 karcolja, ingerli | (die Kehle) kratzen 〈Rauch, Gewürz, Staub〉’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz. Kratzen a.); 6 1882 ’hevenyészve, csúnyán ír | kritzeln’ (NSz.); 7 1883 ’méhkaparást végez | auskratzen 〈Kürettage〉’ (Balogh K.: OrvMűsz. 75) Sz: kaparász 1720 meg kaparaszta (MNy. 58: 103) | kapargál [ma főleg kapirgál] 1788 kapargálni [sz.] (NSz.) | kaparint 1834 Kaparint (Kassai: Gyökerésző 3: 104)

Származékszó. |  ⌂  Az alapszó a kop lehetett, amely a →kap ’(meg)ragad, (meg)fog; odakap, nekilát’ változata lehet. A szóvég -r gyakorító képző; vö. →csavar, →facsar stb. A szó belseji o-hoz (az első szótagban) vö. még →kopó. Az eredeti jelentése ’(meg)ragad, (meg)fog’ lehetett. A jelentések részben az 1. és 3. jelentés alapján, részben esetleg a →karcol, →kotor hatására keletkezhettek.

FUF. 22: 136; UrAltJb. 31: 161; TESz.; NytudÉrt. 105: 30; Benkő: FiktI. 116; EWUng. kap