kantár¹ × A: 1559 kantár [✐] (MHH. 29: 519) J: 1 1599 ’egy fajta régi súlymérték, kb. 50 kg | Art altes Gewichtsmaß, etwa 50 kg’ (↑); 2 1674 ’mérleg | Waage’ (Bakos F.: REl. 215)
Vándorszó. | ≡ Ném. (R.) zentner; rom. cȋntar; szbhv. kantar; or. кантарь; oszm. kantar; stb.: ’súlymérték (kb. 50 kg); (skálás) mérleg’. Vö. még lat. centenarium ’súlymérték (kb. 50 kg)’ [< gör. κεντηνάριον ’ua.’, tkp. ’100 egységből álló mértékegység’]. ⇒⌂ A magyarba főleg az oszmánból és szerbhorvátból, Erdélyben a románból is átkerült.
☞ NyK. 73: 109; Kakuk: ÉlOsm. 212; EWUng.→ centi