kanna A: 1500 k. kanna ga|rthiwo (MNy. 50: 201); 1557 kanath (LevT. 1: 274); 1585 k. kánna (Gl.); 1621 kán (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1500 k. ’többnyire hengeres alakú, gyakran csúcsos szájú v. kifolyó csővel ellátott füles edény, folyadékok tárolására | Kanne’ # (↑); 2 [kis ~] 1590 ’egy fajta űrmértékegység (valószínűleg 0,547 l) | Art Hohlmaßeinheit (wahrsch 0,547 1)’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 101); 3 1943 ’vödör | Eimer’ (ÚMTsz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kor. úfn.) kanne, (szász E.) kǫn: ’egy fajta edény kiöntővel és fogóval’, – ném. Kanne ’ua.’, (N.), (R.) ’egy fajta űrmérték’ [lat. canna ’nád, cső’]. Forrása: sumér-akkád gin ’cső’.  ≋  Megfelelői: ang. can; svéd kanna; stb.: ’kanna’. A germán szó eredeti jelentése ’agyagedény kifolyó csővel’.  ⌂  A magyarba többszörös átvétellel került. A szóvégi a-hoz vö. →cérna, →ciha stb. Az egyszótagú változat erdélyi nyelvjárási szó. A 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.  ∼  Idetartozik: (R.) kana ~ kánna ’rózsanád, kanna, nádra emlékeztető növény’  (1597: OklSz.), ez közvetlen a latinra (↑) megy vissza.

☞ TESz.; EWUng.→ kanális, kandli, kánon, kanta, kártány, pint, tarisznya