kankalék¹ × A: 1519 kankarek (OklSz.); 1566 kankorikot (NySz.); 1570 k. hankalik (MNy. 3: 85); 1585 Kankarig (Cal. 1051); 1594 Kankalekos [sz.] (OklSz.); nyj. hangarêk (MTsz.); konkorik, konkurék, kunkorékja (ÚMTsz.) J: 1 1519 ? ’kútgém v. kútostor | Schwingbaum od. Brunnenschwengel’ (↑), 1566 ’ua.’ (Heltai: Fab. 199); 2 1570 k. ’kampó, horog | Haken’ (Gl.); 3 1604 ’emelőszerkezet; emelőcsiga | Zugwinde; Heberolle’ (Szenczi Molnár: Dict. Hypomóchlium a.); 4 1838 ’kútágas | Brunnenpfosten’ (Tsz.)

Származékszó egy fiktív tőből, keletkezésmódja azonban bizonytalan. |  ⌂  A tő (’meggörbül, elgörbül, esetleg görbe’ jelentéssel) összefügg a →konya vagy a →kukora (vö. még →kacs) szócsaláddal. A szóvég -ék névszóképző. A szó belseji nk-hoz vö. →kankó². A szó belseji r ~ l gyakorító képző lehet. A szó eleji k ~ h-hoz vö. →homp, →huny stb. Az eredeti jelentése ’kampó alakú dolog’ lehetett, a jelentések metonimikus úton ebből fejlődtek ki. – A kankalék és a →kankalék² azonos szerkezetű, de egymástól függetlenül jött létre.  ≂  Esetleg még idetartozik: ? kangrez  [hn.] ’görbe, ferde irtás’  (1055: TA.).

☞ NyK. 48: 281; SzegFüz. 1: 61; TESz.; EWUng.→ kacs, konya, kukora