kanaf † A: 1533 Canaf (OklSz.); 1553 kanoffos [sz.] (MNy. 80: 247); 1578 kanap (NySz.) J: ’zsinór, fityegő, cafrang | Schnürchen, Franse, Gehänge’
Vándorszó. | ≡ Rom. canaf ’rojt, bojt’; blg. кaнan ’kendermadzag’; szbhv. kanaf, kanap ’ua.’; oszm. kınap ’ua.’; arab qinnab, qunnab ’indiai kender’. Vö. még lat. cannabis ’kender’; gör. κἀνvαβις ’ua.’. Forrása: valószínűleg sumér kunibu ’ua.’. Az arab nyelvi hatás által terjedt el, a balkáni nyelvekbe az oszmán-törökből került. Az átadó nyelv tisztázatlan.
☞ TESz.; EWUng.→ kanavász