kamilla A: 1813/ Camill (NSz.); 1827 Kamilla (Malovetzky: Szókönyv); 1966 kamillo-pipitér (Csapody–Priszter: MNövSz.); nyj. kamëlla (ÚMTsz.) J: 1 1813/ ’orvosi székfű | Kamille (Matricaria chamomilla)’ # (↑); 2 1827 ’palástfű | Sinau’ (↑)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Kamille ’egy fajta (gyógy)növény’ [< lat. (k.) camomilla ’kamilla’]. ≋ Megfelelői: ang. (wild) camomile; fr. camomille; stb.: ’ua.’. ⌂ A szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett. – A (R.) kamomilla (1797: NSz.) közvetlenül a latinra (↑) megy vissza.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ kaméleon