kaláha × A: 1803 kaláhájából (Márton J.: MNSz.–NMSz. Auswalzen a.); 1838 kalahája (Tsz. Bere a.); nyj. kaláh, kolha (ÚMTsz.); kláha (MTsz.) J: 1 1803 ’pelyva; a kalász szálkája, bajusza | Spreublättchen; Granne’ (↑); 2 1900 ’árpakorpa | Gerstenkleie’ (ÚMTsz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. | ⌂ Átvétel lehet egy nem bizonyítható szláv származékszóból, az alapszavához vö. →kalász. Szó elején eredetileg mássalhangzótorlódás volt. ⊚ A szó leginkább a Közép-Dunántúlon él.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 658; TESz.; EWUng.→ kalász