kalács² × A: 1370 ? Kalach [szn.] (BánffyOkl. 1: 290); 1585 Saytó kálláts (Cal. 237); 1832 Kalácsfának (NSz.); 1875 kalác-fo (MTsz.) J: ’görbe (v. vmely célból meghajlított) fa(darab) | krummes (od. für irgendeinen Zweck gekrümmtes) Holz(stück)’
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →kall szóéval lehet összefüggésben. A szóvégek -ács névszóképző; vö. →bogáncs, szilács (→szilánk) stb. A ’himbálódzik’ : ’meggörbül, elgörbül’ jelentés összefüggéshez vö. →csavarog; vö. még →kódórog. ∼ Idetartozik: kalócsa ’keresztfa a szalmafedél tetőgeincénél mint szélellenző; egy fajta oldalmerevítő, oldaltám’ (1736: HOklSzj. 65).
☞ TESz.; EWUng.→ kall