kalmár ∆ A: 1304 Kalamarkurtuel (OklSz.); 1356 Kalmar [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ kalmar (BécsiK. 318); 1519 kalomarok (JordK. 919); 1522 Kolomar [szn.] (MNyTK. 105: 29); 1599 karmar (Szabó T. A.: Tallózás 231); 1793 Kálmár (NSz.) J: 1 1304 ’szatócs, kiskereskedő | Kaufmann’ (↑); 2 1877 ’tolvaj | Dieb’ (Nyr. 6: 41)

Német  (h.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (R. h. baj.-osztr.) kramar, kramär, krǫmar, krǫmär ’szatócs, kiskereskedő; gyakorlott kereskedő egy állandó üzlettel; nagykereskedő’, – ném. Krämer ’kiskereskedő’ [< ném.  (ófn.) crām ’vásári bódé, piaci stand’].  ≋  Megfelelői: svéd krämare; litv. krómininkas; szln. kramar; stb.: ’szatócs, kiskereskedő’.  ⇒⌂  A bajor-osztrákból való származtatása jelentéstani okok miatt megalapozott.  ⌂  A kalmár alak a mássalhangzótorlódás feloldása és az r : r > l : r elhasonulás által keletkezett. A 2. jelentés tréfás-gúnyos szóhasználat eredménye. A kalmárkörtvély (↑) összetétel valójában a ném. Krämerbirne ’kereskedő által eladott szárított körte’ mintájára alkotott tükörfordítás. A (R.) krámer ’szatócs, kiskereskedő’  (1795–1799: Ethn. 75: 582) egy későbbi átvétel a németből (↑).  ∼  Idetartozik: (R.) félkézkalmár ’csaló kereskedő; szatócs, kiskereskedő; stb.’  (1732: NySz.), amely a félkéz tkp. ’fél kézzel (a megvetés v. lekicsinylés kifejezése)’ (→fél-) + kalmár összetétele.

☞ MNy. 64: 278; TESz. félkézkalmár a. is; MNy. 72: 422; EWUng.→ karám