kalinkó A: 1669 kalinkós [sz.] (NySz.) J: 1 1669 ’görbe, hajlított tárgy; tekert, csavart vmi | krummer Gegenstand; etw Gewundenes’ (NySz.); 2 1829 ’lakodalmi fonott kalács | geflochtenes Hochzeitsgebäck’ (TudGyűjt. 11: 90); 3 1875 ’egy fajta, pántlikából v. gyöngyökből készített fejkötődísz | Art Haubenputz aus Bändern od. Perlen’ (Nyr. 4: 24)

Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. |  ⌂  A karingó ’elgörbült tárgy; kacskaringós vonal; stb.’  (1702: NySz.), (N.) ’tekerő(kar), hajtókar; örvénylés, kavargás; egy fajta forgácsfánk’ →kacskaringós  (MTsz.) szóból keletkezhetett. A keletkezés módjára utalhat: kalingó ’keresztsorompó, forgókereszt, körbe forgó gerenda’  (1871: NSz.). Az r > l hangváltozáshoz vö. →illik², →iringál stb. A szó alaktani és jelentéstani felépítésére a →kalézol, →kalimpázik szavak is hatást gyakorolhattak. A jelentések metaforák az 1. jelentés alapján; a 2. jelentéshez vö. még fonatos ’fonott kalács’ (→fon). – A magyarázat nehézsége, hogy a karingó  (↑) későbbről adatolható, mint a kalinkó.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 658; MNy. 65: 64; TESz.; EWUng.→ kacskaringós