kalap A: 1598 k. kalap (MonÍrók. 30: 81); 1861 kalepom (NSz.); nyj. kalëp, kalip (ÚMTsz.) J: 1 1598 k. ’egy fajta fejfedő (a férfiak viseleteként, rendszerint karimával) | Hut’ # (↑); 2 1703 ’vminek a (karimás) felső, fedő része, teteje, kupakja, ernyője stb. 〈sátoré, gombáé, szögé, kapué, kéményé, kulacsé stb.〉 | der (umrandete) Oberteil – Deckel, Kappe, Kopf usw. – von etw 〈Zelt, Pilz, Nagel, Kamin usw.〉’ (PFÉvk. 1956: 138); 3 1941 ’a gabonakereszt legfelső kévéje | oberste Garbe der Mandel’ (ÚMTsz.) – De vö. 1559 Calap ʃiueget (Székely I.: Krón. 181a)

Egy összetételi előtag önállósulása. |  ⌂  A kalapsüveg  (↑) szóból keletkezett, amely részfordítás a ném.  (R.) klappmutse, klappmütze ’karimás fejfedő’ szóból. A kalap alak a mássalhangzótorlódás feloldásával keletkezett. A 2., 3. jelentés metaforikus.  ⚠  A →salap szóval való összefüggése kevésbé valószínű.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) clop ’kalap’.

☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 22; MNy. 85: 217; EWUng.→ klappol, panama¹, süveg, vas-¹