kalandozik A: 1668 Kalandozva [sz.] (NySz.); 1759 kalándozol (NSz.); 1797 kallandozz (NSz.); 1862 Kalandozik [▽] (NSz.) J: 1 1668 ’bolyong, csavarog; jár-kel, fel és alá jár | umherirren, herumstreifen; umhergehen, auf und ab gehen’ (↑); 2 1759 ’csapong 〈gondolat, vágy stb.; tárgyától eltér〉 | schweifen 〈Gedanke, Phantasie usw.〉 von der Sache abschweifen’ # (↑); 3 1831 ’vándorol 〈nomád nép〉; zsákmányszerző hadjáratokba bocsátkozik 〈nomád nép〉 | wandern, umherstreifen 〈Nomaden〉; Beutezüge unternehmen 〈Nomaden〉’ (NSz.); 4 1832 ’élményeket, kalandokat, viszontagságokat keres, részt vesz bennük | Abenteuern nachgehen’ # (NSz.)
kalandor A: 1685 kalandoroktól (MNy. 79: 126) J: 1 1685 ’kóborló, céltalan vándor; kalandokat, élményeket kereső személy | ziellos Wandernder; Abenteuern, Erlebnissen nachgehende Person’ (↑); 2 1832 ’mások kárára érvényesülni akaró, kockázatos eszközöket gátlástalanul alkalmazó személy, szerencselovag | Abenteurer, Glücksritter’ # (NSz.)
kaland² A: 1805 kaland (Szily: NyÚSz. 158) J: 1 1805 ? ’izgalmas élmény, vkivel történő rendkívüli esemény | Abenteuer’ # (↑), 1832 ’ua.’ (NSz.); 2 1834 ’rövid ideig tartó, könnyed szerelmi ügy | Liebesabenteuer’ # (NSz.); 3 1854/ ’meggondolatlan, kockázatos vállalkozás | abenteuerliches Unternehmen’ (NSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagjai, a kalandozik, kalandor relatív fiktív tőből eredő származékszók. | ⌂ A relatív tő -md gyakorító képzővel, vagy -n mozzanatos képzővel + -d gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a →kall tövével lehet azonos. A szóvégek -z gyakorító képző, ill. -r deverbális névszóképző. A szavak jelentése a tő eredeti ’himbálódzik’ jelentésére megy vissza.
A kaland² elvonás. | ⌂ A kaland² a kalandozik-ból való nyelvújítási szóelvonás eredménye.
A szócsaládhoz még | ⌂ A feltehetőleg m hangot tartalmazó relatív tőhöz vö. kalamol ’kószál, barangol; keresgél, kutat; robajt, zajt, lármát csinál’ (1807: Márton J.: MNSz.–NMSz.); kalamistrál ’kószál, barangol; keresgél, kutat; láb alatt van’ (1885: Nyr. 14: 334); mindkettő tájszóként él. ≂ Tisztázatlan idetartozású: Kulondus [szn.] (1138/: MNy. 32: 132); Kalanda [szn.] (1199–1209: MSzA. 65: 10); Kolond [hn.] (1220/: VárReg. 105.).
☞ TESz. kalamol a. is; Benkő: FiktI. 164; EWUng.→ kall