kalamáris ∆ A: 1527 clamarys (Heyden: Puerilium 32); 1533 Kalamaris (Murm. 2551.); 1538 kalmaris (Pesti: Nomenclatura T1); 1560 kalomárist [✐] (Nyr. 91: 363); 1585 k. kolomarÿs (Gl.); 1634 Kalamáris (Kovács I.: LevAd.); nyj. kalamárizs (Csűry: SzamSz.) J: ’tintatartó | Tintenfaß’
kalamus ∆ A: 1653/ kalamus (Farkas: GLEl.); 1805 kalamos (Gáldi: Szótir. 216); 1898 kalámus (Rell: LatSz. 41) J: ’íróeszköz; írótoll | Schreibzeug; Schreibfeder’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (h.) calamare, (h.) calamaris: ’a tollszárhoz tartozó’, – lat. calamarius ’az írónádhoz tartozó’, (k.) calamarium ’tintatartó’, (h.) ’tollszár’ | lat. calamus ’nád, cső; nádsíp; írónád’ [< gör. κάλαμος ’ua.’]. ≋ Megfelelői: cseh kalamář; le. kalamarz; stb.: ’tintatartó’; – fr. calame; szlk. kalamus: ’írónád’. ⌂ A szóvégi -s-hez vö. →ámbitus, →április stb. A klamáris változat az első nyílt szótag hangzókiesésével keletkezett; vö. kláris (→kaláris).