kakukk A: 1335 Kakuk [szn.] (OklSz.); 1395 k. kukuch (BesztSzj. 1216.); 1604 Kakkukolok [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1776 Kúkúkról (NSz.); 1787 kakukkola [sz.] (NSz.); 1792 kukukkolt [sz.] (NSz.); 1795 kakukk (NSz.) J: ’gerléhez hasonló nagyságú, sajátos hangjáról ismert madár, amely a tojásait idegen fészekbe rakja | Kuckuck (Cuculus canorus)’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Az első szótagi u-t tartalmazó változatokat más nyelvekben előforduló hasonló onomatopoetikus eredetű szavak is befolyásolhatták; vö. lat. cuculus; ném. Kuckuck; fr. coucou; or. кукушка; stb.: ’kakukk’.
☞ Aquila 21: 205; Balassa-Eml. 24; TESz.; EWUng.→ kakukkfű