kajács × A: 1470 Kayacz [szn.] (OklSz.); 1585 kaláczob (Cal. 199); 1838 kács (Tsz.) J: ‹mn› 1 1470 ? ’görbe lábú | krummbeinig’ (↑), 1838 ’ua.’ (Tsz.); 2 1585 ’horgas; görbe | hakenförmig; krumm’ (↑); 3 1778 ’ferde | schief, schräg’ (NSz.); 4 1880 ’formátlan, alaktalan | formlos, ungestalt’ (Nyr. 9: 193) | ‹fn› 1 1763 ’horog; görbe bot | Haken; Krücke’ (NySz.); 2 1838 ’gáncs | mit dem Bein gestellter Haken’ (Tsz.)
Származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő eredetéhez vö. →kajla. A szóvég névszóképző. A kács változat a kajács szóösszevonásából keletkezett. ∼ Idetartozik: kajcsa ’kampós, horgas, görbe’ (vö. Kaycza [szn.] (1482: MNy. 83: 70); vö. még (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 504a).
☞ MNy. 11: 406; TESz.; EWUng.→ kajla