kajsza × A: 1396 Kayza [szn.] (ZsigmOkl. 1: 497); 1767 Kajʃʒa (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda, 404) J: 1 1396 ? ’ferde | schräg’ (↑), 1767 ’ua.’ (↑); 2 1784 ’görbe; horgas | hakenförmig, gebogen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 41); 3 1831 ’csámpás 〈láb〉 | krumm 〈Bein〉’ (NSz.); 4 1838 ’görbe szarvú 〈ökör〉 | mit gekrümmten Hörnern 〈Ochse〉’ (Tsz.)
Származékszó egy relatív fiktív tőből. | ⌂ A relatív tő -sz gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő eredetéhez vö. →kajla. A szóvégen valószínűleg -a (folyamatos) melléknévi igenévképző; vö. fura (→furcsa), →hulla stb. ∼ Idetartoznak: (N.) kajszás, kajszos ’kajla, görbe, lefelé hajlított’ (MTsz.).
☞ MNy. 11: 406, 57: 301; TESz.; EWUng.→ kajla