kaffog × A: 1782 kqffogtassa (NSz.) J: 1 1782 ’pöfög, pöfékel | paffen 〈beim Rauchen〉’ (); 2 1817 ’sűrűn egymás után csahol | kläffen’ (NSz.)

kaffant × A: 1845 kaffantva [sz.] (NSz.) J: ’egyet ugat, vakkant | blaffen, kläffen’

kaffan × A: 1858/ kaffan (NSz.); nyj. kaffanik [□] (ÚMTsz.) J: ’egyet ugat, vakkant | blaffen, kläffen’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szótő a →kap tövével lehet azonos. A szóvégek különféle igeképzők.

TESz.; EWUng. kap