kacs A: 1138/ ? Cafu [szn.] (MNy. 32: 133); (†1086) 12. sz. Cochu [szn.] (Györffy: DHA. I: 254); 1235 ? Kach [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 11: 275); 1325 ? Kwch [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 426); 1565 kacczai (MNy. 14: 151); 1578 koczainak (NySz.); 1590 kucza (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 46); 1787 kortsához (NySz.); nyj. koccs (ÚMTsz.) J: 1 1565 ’kapocs, kampó | Klammer, Haken’ (↑); 2 1577 k. ’szőlő, borsó stb. kapaszkodó nyúlványa | Schlinge, (Wein)ranke’ # (OrvK. 5); 3 1585 ’kezecske | Händchen’ (Cal. 635); 4 1787 ’kasza, evező stb. görbe fogója | krummer Halter, Griff der Sense, des Ruders, Riemens usw.’ (↑); 5 1807 ’levélszár | Blattstiel’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 6 1808 ’fattyúhajtás | Nachtrieb’ (Sándor I.: Toldalék); 7 1814 ’gáncs | mit dem Bein gestellter Haken’ (NSz.)

Bizonytalan eredetű, onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A szó onomatopoetikus természete mellett szól a változatok s a hozzá tartozó rokon szavak hangtani változatainak sokasága (pl. g ~ k, a ~ o ~ u, cs ~ ty ~ t, k ~ c). Egy ősi igenévszó névszói realizációja lehet ’görbe, görbült; görbület, hajlat, meghajlított tárgy; elgörbül, meggörbül’ jelentéssel. Végeredményben összefügghet a →konya, →kunyerál stb. szócsaládjának tövével. Lehetséges azonban, hogy a szócsalád tagjai között a formák és jelentések különböző megjelenésének szóvegyülései másodlagosak. – A kacs jelentése az igenévszó névszói alapjelentésből keletkezett részben metafora, részben metonímia által.

☞ MNy. 57: 299; TESz.; Benkő: FiktI. 94; EWUng.→ gacsaly, gacsos, gáncs, kacsiba, kacsint, kacska, kacskaringós, kacsó, kancsal, kankalék¹, kankalék², kankó², keresztül-kasul, kóka, kókad, kokány, konty, korcs, kotú, kotyor, kucorog, kukora, kuncsorog, kunyerál, kutyorodik